Akiket le kell nyilazni…
Első hírnek egy anekdotát választottam, amit Lajtha Gyuri bácsi mesélt el nekem néhány éve.
Történt, hogy egy “nagy magyar cégnél” rájöttek, hogy a cég jó működéséhez két “adatbányászra” is szükség lesz. Akkoriban még új volt ez az adott vállalati kultúrában, ezért sokaknak furcsa volt, hogy két fiatal felsővezetői fizetésért csak az adatok között turkál.
Aztán mikor a két szakember felállt és a konkurenciához készült átigazolni rádöbbentek, hogy milyen nagy mértékű tudás az, ami így kicsúszik a kezükből, ráadásul pont a konkurenciánál landol. Hiába tartottak vissza mindennemű feljegyzést, tanulmányt, elemzést, az igazi komoly tudás a két szakember fejében volt, ott mindenképpen kivitték a cégből ezt a tudást.
Ekkor jegyezte meg Lajta Gyuri bácsi, hogy a fenti esetből az a tanulság, hogy az adatbányászokkal úgy kell viselkedni, mint Attila sírjának készítőivel: mikor kész vannak a munkával, le kell őket nyilazni.