Az adat, mint társadalmi erőforrás

Kétségtelen, hogy napjaink digitális technológiájával átszőtt világában egyre több adat kerül rögzítésre. Az adatokat a legritkább esetben rögzítik adatelemzés céljából, általában a szolgáltatások operatív biztosítása, vagy azok számlázása, elszámolása kapcsán rögzítik őket (vagy azokat). Ugyanakkor minden rögzített adattag lényegében érték, gyakran kincs, ha adatelemzési, adatbányászati szempontból nézünk rá. Ez az érték tehát elsődlegesen magától keletkezik és kiaknázható.

Ugyanakkor a kiaknázás kapcsán felmerül a kérdés, hogy ezen adatok újrahasznosítása ténylegesen érdeke-e a társadalomnak. Az egyén oldaláról gyakran a privacy védelme, féltése ad korlátot ennek, üzleti oldalról pedig gyakran a valós üzleti mechanizmusok felfedésének az akadályozása gátolja ezt a kiaknázási folyamatot. Ez utóbbira erős példa, hogy az adatok tételes feltárásából az egyes korrupcióval érintett vagy hibás üzleti döntéseire is fény derülhet.

Az adatok gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatban végül is háromfajta kérdésre kell választ adnia egy-egy szervezetnek, társadalmi csoportnak:

(1) El tudjuk-e fogadni az adatokban látható, valós tényeken alapuló igazságot, vagy ragaszkodunk a tényeket kisebb részben tartalmazó, de számunkra gyakran rövid távon előnyösebb, általunk generált magyarázatokhoz?

(2) Az adatokban rejlő tények elfogadása után képesek vagyunk-e változtatni, hogy az adatok ismételt elemzésével láthatóvá váljanak erőfeszítéseink hatásai

(3) Képesek vagyunk-e megálljt parancsolni akkor, mikor az adatokban rejlő összefüggések etikus felhasználásának határához érünk.

Mindhárom kérdés jellemzője, hogy nem technológiai korlátokról szól. Az üzleti életnek, a társadalomnak kell megadnia az egyes kérdésekre a választ, az első ponttól eljutni a harmadik pontig. Hogy egy szervezet számára melyik téma okoz nagy nehézséget, jól leírja, hol tart az adatelemzés területén. A nagy, nemzetközi webáruházaknál inkább a harmadik kérdésre adott válasz körül vannak gyakran problémák, míg tipikusan a közigazgatási, állami rendszerekben az első pont környékén akadnak gondok.

Talán a fenti gondolatmenet után nem meglepő, hogy az adatokhoz való viszonyt inkább társadalmi, mint technológiai kérdésnek gondolom, az adatot társadalmi erőforrásnak tekintem. Ez azt is jelenti, hogy nem annyira technológiai kérdés mennyire fogjuk felhasználni/ kihasználni az adatok mélyén rejlő értékeket, sokkal inkább ez a kérdés az emberek témához való viszonyán múlik. Ezért érezzük mi is a Dmlabban kiemelkedően fontosnak az oktatást, a hazai szakmai közélet fejlesztését, az adatok értékének képviseletét a társadalom felé. Ez több, mint üzleti érdekünk, ez az identitásunkat meghatározó missziónk kiemelkedő része.