Vissza blogra

2026. 11. 10. - olvasási idő: 18 perc

Amikor nincs kész recept: egy K+F adatprojekt belülről

Vargha Ferenc
Vargha Ferenc

Ha egy adatproblémára nincs kész megoldási minta, a Dmlabnál az üzleti kérdésből indulunk, és lépésenként kísérletezzük ki a mérhető feladatot.

Section background image

Ha egy adatproblémára nincs kész megoldási minta, a Dmlabnál az üzleti kérdésből indulunk, és lépésenként kísérletezzük ki a mérhető feladatot. Minden lépésnek saját ellenőrzése van, a zsákutcákat korán lezárjuk, és a cél nem egy modell, hanem egy alkalmazás, amit az ügyféllel együtt üzemeltetünk és tanítunk újra.

Az egyik egészségügyi ügyfelünk kezelései hónapok alatt, apránként hoznak változást. A változás a páciensekről rendszeresen készülő fotókon látszik. A kérdésük egyszerű volt: előre meg lehet-e mondani, kinél fog működni a kezelés?

Egyszerűnek hangzik, csak éppen nem volt hozzá címke. Nem volt olyan oszlop az adatban, hogy „javult”, és olyan sem, hogy mennyit. A fotók a rendelőben, telefonnal készültek, mindig kicsit más szögből, más fényben.

Ebben a posztban azt mutatom meg, hogyan lett ebből a kérdésből mérhető feladat, mi nem működött, és mi hozta az áttörést. A projekt még folyamatban van, ezért nem sikertörténetet írok, hanem módszert.

Mitől K+F jellegű egy adatprojekt?

Attól, hogy magát a feladatot is ki kell találni. Nincs célváltozó, nincs címke, és nincs bevált minta, amit követni lehetne.

Megszokott adatprojektK+F jellegű adatprojekt
Célváltozómegvan az adatban, például lemondott-e az ügyfélnekünk kell előállítani
Címkékvannak, vagy olcsón gyárthatóknincsenek, és a címkézés módja is kérdés
Megoldási mintaismert az irodalomból vagy korábbi projektekbőlcsak darabjai ismertek, össze kell rakni őket
A haladás mérésepontosság a teszthalmazonelőbb meg kell alkotni a mércét
Tervnagyjából egyenes vonalúiterációk, zsákutcák, korán lezárt kísérletek
Fő kockázata megvalósításhogy a kérdés egyáltalán megválaszolható-e

Nálunk a jobb oldali oszlop minden sora igaz volt. Ilyenkor a legnagyobb hiba, ha az ember rögtön modellt kezd építeni.

Miért az üzleti kérdésből indulunk, nem a modellből?

Mert a kérdés mondja meg, mit kell mérni, a modell csak azt, hogyan. Az ügyfél kérdéséhez páciensenként egyetlen szám kell: mennyit változott az illető. Ehhez lépcsőkön át jutottunk el:

  1. Fotóból térkép. Minden képpontról megmondani, hogy háttér-e vagy a mérési terület része, és ott mennyi a vizsgált jellemző.
  2. Térképből egy szám. Egy fotó, egy pontszám.
  3. Fotókból egy alkalom. Egy vizitről több kép készül, ezekből egyetlen szint, hibahatárral.
  4. Alkalmakból egy páciens. Az alkalmak időben súlyozott átlaga megmutatja, mennyit változott az illető.
  5. Előrejelzés. Csak ezután jöhet a valódi kérdés: a kezelés elején elérhető adatokból megmondható-e, ki fog reagálni?

A szó szoros értelmében két célváltozót kellett előállítanunk, mert egyik sem volt meg az adatban. Az első a képpontonkénti térkép: ezt mesterségesen összerakott tanítóképekből tanulta meg egy modell. A második a páciensenkénti szám, ami páros összehasonlításokból áll össze, a 2-4. lépcsőn át.

A köztes lépcsőkön azért kellett végigmenni, hogy ehhez a második számhoz eljussunk. Mindegyiknek saját zajforrása és saját ellenőrzése volt.

Az üzleti kérdéstől két célváltozóig

Minden lépcsőn szűrni is kell: kell legalább két alkalom, értékelhető kép, összehasonlítható pár. Sok ezer fotóból indulunk, de a végén a mintaszám a páciensek száma, nem a képeké, és az jóval kevesebb.

Ez a CRISP-DM üzleti megértés szakasza a gyakorlatban. Egy K+F projektben a kérdés felbontása nem egy workshop eleje, hanem a munka jelentős része.

Miért fontosabb a címke, mint a modell?

Mert a modell finomhangolása egy ponton túl nem segített, a jobb tanítóadat viszont igen.

Az első lépcsőnél a modellt csiszoltuk. Címke híján gyenge jelekből indultunk: egy önfelügyelt képi modell (a Meta DINOv3-ja) jellemzőiből és néhány biztos pontból ál-címkéket terjesztettünk ki a teljes képre. Ezután félig felügyelt tanítással próbáltunk általánosítani.

A hangolás a címkézés szabályain múlt: mekkora súlyt kapjon a vizsgált jellemző és az üres felület, és mennyire legyen biztos a modell abban, hogy egy terület üres, mielőtt annak címkézzük. Hetekig hangoltuk, de bárhogy állítottuk, nem volt elég a feladat pontos megoldásához. Ezt a küszöböt csak új adattal lehetett feltörni.

Az új adat: rakjunk össze képet, aminek ismerjük a címkéjét. Ahelyett, hogy a valós fotón találgattuk volna a címkét, ismert tartalmú darabokból mozaikképeket raktunk össze: sűrű, ritka és üres felületből, háttérből. Ezeken a címke a konstrukcióból adódik, képpontra pontosan. A modell nem a mozaikot tanulja meg, hanem a darabok textúráját. A valós fotón ugyanezek a textúrák vannak, csak más elrendezésben.

Ha a valós képeken új, tipikus hibát láttunk, nem hangoltunk tovább. Új, ismert címkéjű darabtípust tettünk a mozaikba, és a modell megtanulta.

Ismert darabokból összerakott tanítókép, biztos címkével

Hogyan mérjük a haladást, ha nincs mihez mérni?

Zajpadlóval, amit már az első napon rögzíteni kell, és amihez minden módszert ugyanúgy mérünk.

A térképek megvoltak, de két alkalom összevetésénél kiderült, mekkora a felvétel zaja. Ugyanarról a páciensről ugyanazon a napon több fotó készül. Ezek között valódi változás nincs, a különbség csak a felvétel zaja: más szög, más fény, más telefon. Ez a zaj meglepően nagy, néha nagyobb, mint egy év valódi változása.

A mércénk ezért egy arány:

Ha ez az arány 1 körül van, a módszer nem lát többet a fényképezés zajánál. Sokáig itt tartottunk. A végső megoldás ötnél többre vitte.

Ez a szám nem a kezelés hatását méri, hanem azt, hogy a mérésünk egyáltalán lát-e valamit. Az előnyét az adja, hogy címke nélkül is számolható, és minden ötletet ugyanazzal a mércével tesz összevethetővé. A modellek őszinte kiértékeléséről korábbi sorozatunkban részletesen írtunk.

Mit tanultunk a zsákutcákból?

Azt, hogy a jó módszernek minden zavaró tényezőt egyszerre kell kezelnie. Hat különböző, elegáns geometriai módszer akadt el ugyanott, a zajpadlón.

ÖtletMi történt
A két fotó közvetlen egymásra illesztésea maradék illesztési hiba nagyobb volt, mint a keresett jel
A változó terület határának követésekis eltérés, nagy mérési hiba
Pontpárok keresése a képi jellemzőkbőla párok alig 1,5%-a volt helyes
Szög, aznapi állapot és a mért jellemző szétválasztása egy látens térbennem váltak szét
Minden fotó kiterítése egy közös térképreszép kép, de a zajnál nem látott többet
A nézőpont kiszámítása a felület görbületébőlvéletlen szintű találat

Nem egyetlen közös hiba volt az oka. Mindegyikből hiányzott valami: volt, amelyik a szöget nem kezelte, és volt, amelyik az aznapi állapotot vagy az egyéni adottságokat hagyta figyelmen kívül.

Más módszereknél maga a feladat volt megoldhatatlan: a két fotó pontos egymásra illesztése, vagy egy részletből az egész felületre következtetni.

Közben egy szakértő nem illeszt térképeket. Ránéz két fotóra, és megmondja, melyiken jobb a helyzet, akkor is, ha más a szög vagy az aznapi állapot. Ezt kellett megtanítani a gépnek: hasonlíts, ne illessz.

Hasonlíts, ne illessz

A zsákutca egy K+F projektben nem kudarc, ha korán lezárjuk. Mivel minden ötletet ugyanazzal a mércével mértünk, gyorsan kiderült, ha egy irány nem vezet sehová.

Hogyan lesz összehasonlításból abszolút érték?

Úgy, hogy a modellt a folytonosság és a tranzitivitás megőrzésére kényszerítjük. Ez lett a második áttörés, és itt is a címkével kezdtünk.

Azt, hogy egy fotón mennyi a vizsgált jellemző, nehezen lehet megmondani. Azt, hogy két fotó közül melyiken több, sokkal könnyebben. A címkéző ezért mindig két képet lát, és csak relatív ítéletet mond: melyiken több, és mennyivel (egyforma, kicsit, sokkal).

A trükk az, hogy ebből abszolút értéket nyerünk ki. A modellnek két szabályt kell betartania:

  • Tranzitivitás. Ha A-n több van, mint B-n, és B-n több, mint C-n, akkor A-n is több van, mint C-n, és a különbségek összeadódnak.
  • Folytonosság. A „kicsit több” kisebb távolság, mint a „sokkal több”, és a hasonló képek közel kerülnek egymáshoz.

Ha a két szabály teljesül, a sok, egymást átfedő ítéletből egyetlen skála rajzolódik ki, és azon minden fotó saját értéket kap. Ha a 2. kép kicsit több, mint az 1., a 3. nagyjából annyi, mint a 2., a 4. pedig sokkal több, mint a 3., akkor a négy kép nemcsak sorba, hanem távolságra is elrendeződik. A címkézőnek közben egyszer sem kellett abszolút számot mondania.

Páros ítéletekből abszolút skála

A címkéző azt is megjelöli, mennyire más a két képen a szög, az aznapi állapot és az egyéni adottságok. Ebből a modell megtanulja, mely párok vethetők össze jól, így egyszerre kezeli mindazt, amin a geometriai módszerek egyenként elbuktak.

Meglepően kevés címke is elég: a nézőpont megtanításához kb. 200 címkézett pár kellett ahhoz, hogy a modell megbízhatóan megmondja, melyik kép készült inkább elölről.

Egy alkalom szintjét ezután úgy számoljuk, hogy minden képet minden korábbival összevetünk, és a hasonló körülmények között készült párok kapnak nagy súlyt. Minden szinten hibahatár is jár a becsléshez, a fotótól a páciensen át a teljes ügyfélkörig. Minden becsléshez megmutatható, mely képpárok vitték, így az orvos rá tud nézni.

Mi kell ahhoz, hogy a modellből alkalmazás legyen?

Egy címkéző alkalmazás, amit az ügyfél szakértői használnak, egy egységes felvételi protokoll és egy újratanítási kör, amit mi üzemeltetünk.

A modell annyit tud, amennyit a címkék. Ezért az első alkalmazás, ami élesbe ment, nem a mérés, hanem a címkéző. Az ügyfél szakértői a felhőben, egyetlen végigmenetben töltik ki az előre összeállított párokat. Néhány tervezési döntés, ami nélkül a címkék keveset érnének:

  • Vakon. Nincs dátum, név, fájlnév, és véletlen, melyik kép kerül balra.
  • Külön blokkban a mennyiség és a minőség, hogy az egyik ítélet ne színezze a másikat (halo-hatás).
  • Rejtett ellenőrzés. Ismétlések és biztosan egyforma párok, normál párnak álcázva.
  • Csak azt kérdezzük, amit gép nem tud mérni. A fényt, az élességet és a nagyítást a modell számolja.
  • Okos válogatás. A meglévő modell előre kiválasztja a határeseteket, így a szakértő ideje oda megy, ahol a legtöbbet ér.
  • Ismert különbség, rossz körülmények között. Egy egyértelmű pár egyik képét ugyanazon alkalom más szögű képére cseréljük. A különbség ismert, csak a szöget kell újra jelölni, és ezek a legtöbbet érő sorok.
  • Adatvédelem. EU-s felhőrégió, álnevesített, metaadat nélküli képek.

A projekt közben az is kiderült, hogy a felvétel legalább annyit számít, mint a modell. Fény, szög, telefonbeállítás: amit a rendelőben egységesíteni lehet, azt nem kell utólag kiszámolni. A fotózási protokoll egységesítése legalább annyit ér, mint egy jobb modell.

És az adat az élesítés után sem áll meg. Egy új telefon, egy szoftverfrissítés vagy az évszak is látszik a fotókon. A modellbe ezért beépítettük a telefonmodell és a szezon hatásának korrekcióját, és figyeljük, mikor kell újratanítani. Sok adatprojekt pont itt bukik el, ezért az üzemeltetés nálunk nem a projekt utóélete, hanem a része.

A cél egy olyan eszköz, ami a fotókból becslést ad a változásról. Mi megmondjuk, szerintünk mi látszik, a döntés az orvosé.

Mire számíthat, aki ilyen projektbe vág?

Iterációkra, őszinte mérőszámokra és szakaszos eredményre, nem garantált végeredményre.

Ma ott tartunk, hogy a fotókból mérhető a változás: először jutottunk a zajpadló fölé. Az előrejelzésben, vagyis hogy előre megmondjuk, kinél fog működni a kezelés, még az elején vagyunk. Lehet, hogy ott szerény lesz az eredmény. Már az is érték viszont, ha kimutatható, hogy a változás egyáltalán mérhető.

Ha nálatok is van olyan kérdés, amire nincs kész recept, ezt várhatjátok tőlünk:

  • Az első hetek a kérdés felbontásáról szólnak, nem a modellről.
  • Már az elején megegyezünk a mércében, és minden kísérletet ahhoz mérünk.
  • A zsákutcákat korán lezárjuk, és megmutatjuk, nem rejtjük el.
  • Az eredmény szakaszos: előbb a mérés, aztán a következtetés.
  • A végén alkalmazás áll, amit együtt üzemeltetünk és tanítunk újra.

Beszéljünk róla, vagy nézd meg, milyen szolgáltatásokkal segítünk az ötlettől az üzemeltetésig.

Nincs kész recept? Kísérletezzük ki együtt.

Az üzleti kérdésből indulunk, kikísérletezzük a mérhető feladatot, és működő alkalmazásig visszük, amit veled együtt üzemeltetünk.

Beszéljünk a kérdésedről

További cikkek

Összes cikk

Kapcsolódó esettanulmányok

Továbbiak